szociálpolitika feladatai: azon feladatok összessége amelyet a →szolidaritás alapján, illetve az újra elosztás (redisztribúció) segítségével kell ellátnia, amelyek az alábbiak: 1. A prevenció, ‘megelőzés’. A kockázatok, a problémák megelőzése mindig a legjobb és a legolcsóbb. Sajnos a státusdimenziók többségében jelentkező hátrányokat (pl. a hajléktalanságot, munkanélküliséget, a devianciákat, a megváltozott munkaképességet) csak szociálpolitikai eszközökkel, módszerekkel nem lehet megelőzni. A prevencióhoz a szociálpolitika tehát a maga eszközeivel – kiegészítve a társadalompolitika egyéb eszközeit – csak hozzájárulhat. – 2. A korrekció ‘kiigazítás’. A szociálpolitika gyakorlatára ma nem a prevenció, nem az okok felkutatása és megszűntetése a jellemző, hanem a korrekció. A szociálpolitika eszköztára általában a felszínre került bajok „kezelésére” alkalmas, bár a korrekciós beavatkozás – a bajok tömege és súlyossága, illetve az eszközök szűkössége miatt – sokszor elkésett, nem folyamatos, hanem főként a súlyos eseteknél, „tűzoltás” jellegű. A korrekció azt is jelenti (jelentené), hogy a szociálpolitikai rendszer rugalmas, alkalmazkodni képes és gyorsan reagál a társadalmi változásokra, az újfajta igényekre, a speciális problémákra. – 3. A létbiztonság garantálása. A léthez való jog, a létbiztonság feltételmentesen érvényesíthető (és érvényesítendő) jogot jelent ahhoz, hogy a társadalom javaiból minden ember részesülhessen. – a) A relatív biztonság megvéd attól (pl. a nyugdíj- és az egészségbiztosítási ellátással), hogy valamely egyéni vagy társadalmi kockázat (pl. betegség, fogyatékosság, idős kor) bekövetkezése esetén az egyén (család) korábbi társadalmi pozíciói az egyes státusdimenziókban (pl. jövedelem, lakás) nagyon ne essenek vissza. E relatív biztonság intézményei inkább a társadalom jobb helyzetben élő tagjait védik, hiszen nekik van több veszíteni valójuk. – Az abszolút biztonságot az jelenti, hogy a kockázat bekövetkezte miatt senki nem eshet egy társadalmilag elfogadott minimális (jövedelmi, fogyasztási) szint alá. Az abszolút biztonságot a jóléti államokban államilag garantált minimumok szolgálják. A gyakorlatban kétféle minimumot számítanak, illetve alkalmaznak: létminimum: az életvitel, a létfenntartás igen szerény színvonala; társadalmi minimum: az alapvetőnek minősített (nemcsak anyagi) szükségletek szerény, de társadalmilag elfogadható szintű biztosítása. V.G.